A stíluskeresés folyamatában van egy fázis, amit sokan szeretnénk egy csettintéssel megúszni, pedig elengedhetetlen átmenni rajta ahhoz, hogy az önkifejezés meg tudjon jelenni az öltözködésünkben. Ez pedig a „már nem és még nem” érzés állapota.
Amikor valami nagyon feszít
Meg van az az érzés, amikor a gardróbod előtt állsz, és egyik ruhádat sem akarod felvenni? Amikor minden más ruha jó lenne, csak ne azokat kelljen felvenned, ami a szekrényedben van?
Tehát azt már pontosan érzed, hogy ki nem szeretnél lenni. De azt még nem, hogy kire is vágysz igazán. Csak annyit tudsz, hogy az nem akarsz lenni, aki eddig voltál. Hanem valaki más. Mert végérvényesen megváltozott benned valami, és a régi önmagadra emlékeztető ruháid nem szolgálnak többé. Ha felveszed őket, csak visszafele húznak.
Kell tehát valami új, valami más ahhoz, hogy ki tudd fejezni a megváltozott énedet. És a megújulás iránti vággyal (és reménnyel) a szívedben beszerzel pár új darabot… Aztán valami mégsem működik.
Nem találod magad
Hiába próbálkozol, inkább csak kicserélődik a ruhatárad, de önmagadat továbbra sem találod benne. És lehet nem tudatos, de valójában ebben pillanatban a változásod egyik legfontosabb állomásához érkezel.
Abba az állapotba, amikor azt már pontosan érzed, hogy ki nem vagy. De azt még csak sejted (és talán még magad előtt is szégyelled), hogy ki szeretnél lenni.
Érzed, hogy mi hívja a lelked, de még nem tudod, hogyan tudnád mindezt kifejezni az öltözködéseddel. El tudod képzelni magad egy-egy új szettben, de az is lehet, hogy fogalmad sincs, mihez kellene nyúlnod. Mindkettő rendben van.
Megérkeztél a „tiszta lap” pillanatába. Mintha egy üres festővázon lenne a megjelenésed, amin most bármi életre kelhet.
Engedd bele magad a bizonytalanságba
A már nem és még nem állapota egy nagyon fontos szakasz a stílusunk megfejlődéséhez. És igen: ez nem mindig könnyű. Mert a mai kor sürgető időzónája észrevétlenül is nyomja rád a „valamilyennek kell lenned” érzését. Te pedig valamilyen akarsz lenni. Mert különben lemaradsz. Vagy kitaszítottnak érzed magad.
Pedig ez a szakasz pont nem a sürgetésről szól. Hanem arról, hogy egy időre „megadod magad”. Annak az állapotnak, hogy csak vagy. Elvárások nélkül. Sem ilyen, sem olyan. Vagyis éppen, hogy ilyen is és olyan is.
Elengeded a mindenáron lenni akarás vágyát, és csak kíváncsian figyelsz. Kísérletezel a színekkel, a fazonokkal, az anyagokkal vagy az esszenciákkal. Mi hogyan hat rád? Mi mit mozdít meg benned? Hol van a hívás és az ellenállás?
Mert ha kitartó vagy, a sok-sok zajban előbb-utóbb meg fog érkezni a válasz és el tudsz indulni önmagad felé. És meglátod: a végén nem is a „megérkezéséért” leszel igazán hálás, hanem az útért, ami eddig elhozott.
Kitalálni helyetted biztosan nem fogom, mire vágyik az új éned, de abban segíthetek, hogy merre indulj és hogyan találd meg a saját stílusod! Ha hívást érzel, szeretettel várlak a 3 alkalmas, Stílusprofil építés szolgáltatásomon!
