Nemrég kitettem egy posztot, amiben arról írtam, hogy mennyi mindent másképpen látok ma a szakmámban, mint 6 éve, amikor indultam.
Magam is meglepődtem, mennyire erős lett a poszt elérése, ha esetleg lemaradtál a posztról, itt tudod elolvasni:
Történt a napokban, hogy a Színharmónia képzésen feljött egy a fenti témában vágó, hasonló kérdés: mi a helyzet azzal a sokat emlegetett mondattal, hogy arctól távol bármilyen színt felvehetsz?
Spoiler: van a mondatnak igazságtartalma, de nem csak annyi, hogy akkor alul (mindenféle gondolkodás nélkül) bármit is felvehetünk.
Vagyis vehetünk – mert nincs olyan, hogy tiltólista!
De ha a következő írást elolvasod, szerintem benned is összeáll, hogy ezúttal is igaz az örök mondás, miszerint: ahhoz, hogy a szabályokat (ajánlásokat) felrúgd, először érdemes tisztában lenni azokkal.
Aki jóideje követ, már ismerheti az álláspontomat a színtípusokkal kapcsolatban. Nagyon hasznos dolog ismerni a palettánkat, de önmagában még ne várjunk csodát tőle.
Ha ugyanis nem hangolod össze a személyiségeddel, akkor könnyen megeshet, hogy egy idő után csak csalódást okoznak a színek.
És valójában ide vezethető vissza az is, hogy alulra milyen színt válassz!
A személyiséged ugyanis meghatározza a stílusesszenciáidat, az egyes esszenciáknak pedig nemcsak sajátos színvilága, hanem sajátos színhatása is van.
És miben mutatkozik ez meg leginkább a gyakorlatban?
A színek egymásra gyakorolt hatásában és a színek közötti kontrasztértékben.
Ha tehát a felsőd színei követik a színtípusod, de alulra valami totálisan más színt választasz, akkor előfordulhat, hogy disszonáns lesz a hatás. A legegyszerűbb példa erre a fekete.
Meleg színtípusoknak például gyakran mondják, hogy a feketét arctól távol, alul vedd fel. Vagy: a fekete kabátodhoz tegyél egy meleg színű sálat. És az addig rendben is van, hogy így eltávolítod az arcodtól a feketét, de a fekete egészen másképpen hat a meleg színekkel, mintha mondjuk arctól távol egy sötétbarna nadrágot vagy kabátot veszel.
Arról nem is beszélve, hogy a fekete „kimaxolhatja” a kontrasztértéket, ami megintcsak nem jó minden színtípusnak.
Így tehát az egyik megoldást valóban az jelentheti, ha arctól távol is közelebb maradsz a palettádhoz, mert az azonos palettán belüli színek hangulata „egy ritmusra jár”, így könnyebben tudsz velük harmonikus színkombinációkat összeállítani.
A másik – és sokkal életszerűbb – megoldás viszont az, hogy megismered az évszaktípusod és a stílusesszenciáid színhatásait (tehát nem a színeit, hanem azt, hogy milyen hatást keress rajta), és ezeket együttesen veszed figyelembe, ügyelve arra, hogy egyik vagy másik szín egymás mellett milyen érzetet kelt.
És igen: az esszenciák miatt fordulhat elő az is, hogy az azonos színtípusba tartozó hölgyeken egészen másképpen fog megszólalni ugyanaz a paletta, mert más színhatást keresünk rajta.
A történet pedig ott ér körbe, hogy amikor viszont már ismered a színhatásiadat oda-vissza, valójában tényleg megtörténhet az, amivel indultunk: vagyis, hogy alulra bármilyen színt felvehetsz. Hiszen a szabályok (ajánlások) alapos ismerete segít abban, hogy ha kedvet tartja, önazonosan lépj ki belőlük (elkerülve a jelmezhatást).
