Egy ideje foglalkoztat ez a kérdés, hiszen az AI-tól ma már rengeteg hasznos tippet kérhetsz az öltözködéseddel kapcsolatban.
Nem titok: én is beküldtem a fényképemet, mert kíváncsi voltam, milyen színtípusnak vagy testalkatnak tippel. A válaszai pedig megnyugtattak: egyelőre biztosan nem tart ott, ahol én.
Nem állítom, hogy nem mondott jó dolgokat. Mondott. De nagyon messze van attól, hogy rendszerszinten lásson és értsen egy embert.
Mert amikor találkozunk, én nem csak azt nézem, hogyan nézel ki egy fotón.
Figyelem, ahogyan mozogsz. Ahogyan beszélsz. Gesztikulálsz. Ahogyan viselkedsz. Azt, ami körülvesz téged. Amit viselsz. Ahogyan az anyag mozdul rajtad. És azokat a mondatokat, szavakat is, amelyeket szinte „véletlenül” ejtesz el.
Ezekből együtt rajzolódik ki számomra valami, amit egyetlen fotó vagy jól megírt prompt sem tud teljesen visszaadni: te magad.
De akkor mire jó a mesterséges intelligencia?
Például arra, hogy elképesztően szemléletesen megmutasson rajtad dolgokat.
Olyanokat, amit fejben nehezen tudsz elképzelni.
Ha pontosan tudom, mit és miért cserélek ki rajtad, az AI segítségével azonnal láthatóvá tudom tenni az eggyel jobb összhatást. Így amikor azt mondod, hogy „a barnát biztosan nem hordom” vagy „a minták nem nekem valók”, a saját szemeddel láthatod, hogy a megfelelő árnyalatban és szabásban mégis működik.
A lényeg tehát az irányításban van: technológia képes megmutatni a változást, de ha az önazonosságot keressük a folyamatban, tudnunk kell, mit, mire és legfőképpen miért cserélünk.
A tudás nélküli cserebere nemcsak, hogy nem visz közelebb a saját stílusodhoz, de felesleges vásárláshoz is vezethet. Mindemellett pedig a céltalan AI használat erős környezetterhelést is jelent!
